• A házinyúl
• A házinyúl tartása és táplálása
• A házinyúl néhány gyakoribb betegsége

A házinyúl

A házinyúl az európai vadnyúltól származik. Bár már a rómaiak is tartottak nyulakat leporariumokban, a tényleges háziasítás Kr.u. 1000 körülre tehető. Talán a legismertebb tény a házinyúllal kapcsolatban, hogy a fogai egész életében nőnek. A másik kevésbé köztudott különlegessége a caecotrophia, ami azt jelenti, hogy a bélcsatornában kétféle bélsár keletkezik, és az egyiket az állat rendszeresen elfogyasztja. Az elfogyasztásra alkalmas ún. lágy bélsarat és a normál bélsarat a nyulak elkülönítve ürítik. A nyúl feltűnően nagy vakbele akár a hasüreg 1/3-át is kitöltheti. Itt történik a rostok mikrobiológiai emésztése. Ezeknek a nagy tápértékű anyagoknak a jobb hasznosítása érdekében a vakbélből származó bélsarat a nyúl elfogyasztja. Ez a bélsár kisebb, világosabb és lágyabb golyókból álló fűzért alkot, amit a nyulak rendszerint közvetlenül a kiürülés után megesznek.

A házinyúl nagyon érzékeny a hőségre, az ideális tartási hőmérséklet 18 °C.

A nőstény nyulaknak nincs rendszeres szexuális ciklusa, az ovulációt a párzás váltja ki. Általában 7-10 napig tartó fogamzóképes időszakot 1-2 napig tartó nyugalmi periódus követ. A vemhesség 31-33 napig tart. 1-2 nappal a szülés előtt az anyanyúl kitépkedi a szőrét és fészket épít. Általában 3-8 kisnyúl születik, akiknek a szeme 8-10 napos korukban nyílik ki. Az anya csak naponta egyszer szoptatja őket 3-5 percig és 4-6 hetes korukban már el lehet választani őket.

A házinyúl tartása és táplálása

A házinyulakat legjobb ketrecben tartani, ahol egy nyúlra legalább 0,2 m² területet kell számolni. A lakásban szabadon engedve érdemes szemmel tartani a nyulat, mert rágcsálásával elég nagy károkat tud okozni. Csoportban tartott nyulaknál nagyon pontos rangsor alakul ki. Kanokat együtt tartani gyakorlatilag lehetetlen az állandó hierarchia-harc miatt. Almozásra a széna és a szalma is megfelel, amit viszonylag gyakran kell cserélni. A nyulak alapvetően tiszta állatok és a terület meghatározott részeire végzik a dolgukat, de sajnos a terület megjelölésére is ezt a módszert használhatják. A házinyúl etetésénél nagyon fontos, hogy megfelelő mennyiségű nyersrostot biztosítsunk. Ezt jó minőségű széna bőséges adásával tudjuk elérni. A táplálék alapját legegyszerűbb, ha valamilyen nyúltáp képezi. Mindig legyen friss víz a nyulak előtt, még akkor is, ha zöld takarmányt (pl. saláta, répa, káposzta) is kapnak.

A házinyúl néhány gyakoribb betegsége

A fogak túlnövése

Nyulakban a fogak szerkezete nem különül gyökérre és koronára és a nyúl egész életében nőnek. Az egymással szemben lévő fogak állandóan koptatják egymást és ez biztosítja az élettani hosszúságukat. Idős korban, nem megfelelő táplálék, étvágytalanság vagy betegség esetén mégis gyakran előfordul, hogy a fogak túlnőnek. Ilyenkor az állat nem eszik, lesoványodik esetleg nyálzik. A metszőfogak túlnövése nagyon szembetűnő, súlyos esetben bele is fúródhatnak az ajkakba, ami fájdalmas fekélyek kialakulásához vezet. Megoldást a fogak levágása jelent.

Fülrühösség

A fülrühösség nagyon gyakran előforduló megbetegedés nyulakban. Legjellemzőbb tünetei a viszketés, levelestészta-szerű felrakódás a fülben és a ferde fejtartás. Idegrendszeri tünetek is jelentkezhetnek, ha a középfül és a belsőfül is érintett. Súlyos esetben a fej és a nyak bőre is elváltozásokat mutat. Érdemes minél előbb állatorvoshoz fordulni.

Myxomatosis

A myxomatosis vírusát szúnyogok terjesztik, ezért a legtöbb megbetegedést júliusban és augusztusban észlelik. 3-5 nappal a fertőződést követően jelentkeznek a tünetek. Leggyakrabban a szemhéjak gyulladása, duzzanata, kipirulása, könnyezés majd gennyes váladék megjelenése. Ödémás duzzanat jelentkezhet a fejen, a szájon, az orron és a végtagokon. Más esetben csomók, majd pörkök keletkeznek elsősorban a fülön és a szem körül. A betegség nem gyógyítható, megelőzésére oltás létezik.